A szupervízió a szakmai interakció együttműködési, kommunikációs problémáira és konfliktusaira rátekintési lehetőséget biztosító, a valós gyakorlati tapasztalatokból kiinduló és oda visszacsatoló, a szupervízor és a szupervizált által közösen szabályozott tanulási folyamat. Szakmai hitünk szerint a felnőttek tanulásának az a viszonylag még új paradigmája, ahol a résztvevők az előadások vagy tankönyvek helyett “önmaguktól” kaphatnak válaszokat kérdéseikre, mely folyamat során a saját szakmai tapasztalataik feldolgozásából tanulnak.

A szupervízió folyamata oly módon segít a munkában jelentkező terhek és megakadások elemzésében, a probléma továbbgondolásában, hogy a döntés átvállalása, valamint a kész megoldások kínálása helyett a szakmai elakadás továbblendítését kínálja.

A szupervíziós tanulás egy mesterséges térben létrehozott helyzet, amely lehetőséget biztosít arra, hogy feltegyük magunknak azokat a kérdéseket, amelyek segítenek bennünket az előrehaladásban, a fejlődésben, szükség esetén a változtatásban.

Szakmai hitünk szerint a szupervízió célja a jelenlévő(k) személyes és szakmai lehetőségeire, határaira, beállítódásaira és értékeikre vonatkozó viselkedésének tudatosítása, kibővítése és/vagy elmélyítése, a gyakorlati készségei(k) és a szociális cselekvési kompetencia(k) bővítése, az egyéni cselekvési struktúrák jobb megértése – azaz a szupervizált gyakorlatának módszeresen strukturált reflexiója diplomás szupervízor(ok) közreműködésével.

Személyes és szakmai fejlődés lehetősége szakmai kontextuson belül a célirányos kapcsolat által.

A szakmai hozzáértés fejlődése közös probléma-megoldási helyzetekben.

A saját élményű felismerés és megértés révén megvalósuló túljutás az elakadásokon.

A tapasztalati tanulási folyamata révén lehetőség a beazonosított nehézségek erőforrássá alakítása.

A szakembereink szupervízori kompetenciái mentén az alábbi szupervíziós folyamatokra vállalkozunk:

Egyéni szupervízió:

Az egyéni szupervízióban négyszemközti folyamat zajlik, alkalmanként 45-60 percben. Előnye a több-résztvevős szupervíziókkal szemben, hogy intenzitása erőteljesebb a feldolgozásra kerülő témák vonatkozásában, hiszen ez esetben minden ülésen ugyanaz a személy hoz és dolgoz fel témát. Célja ebből adódóan az egyéni, hivatásbeli önértelmezés formálása, támogatása és fejlesztése.

Csoportszupervízió:

A csoportszupervízió olyan működési mód, ahol a szupervízióban részesülők (= szupervizáltak) nem képeznek szervezeti egységet vagy részegységet, tehát a tagok egymás közötti kapcsolatai nem formálisan előre szabályozottak. Jelentősségét az adja, hogy az egyén saját munkáját, s az ahhoz kapcsolódó nehézségeit, elakadásait minden résztvevő egy olyan szövetségként működő közegben adhatja elő, ami nem a munkahelyét jelenti. Ily módon lehetővé teszi az értelmezési és cselekvési mintákkal való kísérletezést.

Teamszupervízió:

Teamszupervízió alatt egy olyan munkacsoport-szupervíziót értünk, amely a csoporttagok összetételét tekintve egy adott intézményen, cégen, vállalaton belül zajlik. A résztvevők valamely szempont szerint csapatot alkotnak, vagy éppen nem alkotnak annak ellenére, hogy csapatban kellene dolgozniuk. Leggyakrabban akkor kerül rá sor, ha láthatatlan, felfedhetetlen, vagy feldolgozhatatlannak tűnő konfliktusok húzódnak a team tagjai és/vagy az intézmény vezetősége között; a munkahelyi légkör nyomasztó; nem egyértelmű a döntések struktúrája és a kompetenciahatárok; a problémák és a megoldások nem illenek egymáshoz; erős konkurencianyomás áll fenn.